Elhatároztam, hogy kissé változtatok magamon és az életemen.
Nem könnyű dolog végiggondolni az eddigi döntéseinket, átformálni a gondolkodásmódunkat.
Magammal most az a legfőbb bajom, hogy kicsit antiszociális lettem. Sokat ülök otthon, ha pedig kimozdulok, az nagy ritkán az egyetlen és legjobb barátnőmmel történik, vagy a barátommal. De sokszor velük is nehezen engedem el magam, ha jó kedvem van, nem látszik rajtam. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy talán nem tudok őszintén és önfeledten örülni szinte semminek. Mindig máson jár az agyam, nem az adott pillanatra koncentrálok. Ez semmiképp nem jó dolog.
A másik oldal pedig, amiben változtatni szeretnék, az az életvitelem, életminőségem. Jó lenne másik munkahelyen dolgozni (ennek csak a kevés fizetés az oka és a város, ahol nem szeretnék élni), másik helyen lakni, képezni magam még egy kicsit. Bár az előbbieket pont fordított sorrendben tervezem megvalósítani.
Sajnos a megvalósítás elég lassan megyeget, mert amilyen hamar és intenzíven jön nálam a lelkesedés, olyan hamar el is száll. Nincs meg bennem a kellő motiváció, és ezáltal az akaraterő, amely szorgalommal párosulna. Az okát elsősorban annak tulajdonítom, hogy egész életemben szinte mindent egyedül csináltam, ritkán kaptam és kértem segítséget. Ehhez szoktam hozzá. Soha senki nem noszogatott, csináltam, amit kellett, amit elvártak, megküzdöttem az akadályokkal, hol könnyebben, hol nehezebben, de azért sikerült. A következménye pedig az lett, hogy megszoktam az önállóságot, és hogy nem áll senki mellettem. Persze ennek van pozitív oldala, tudom. DE! Azt hiszem most értem el arra a pontra, ahol igenis jó lenne, ha valaki fogná kicsit a kezem, motiválna és mellettem állna. Kíváncsi lennék, hogy mások hogyan veszik rá magukat, hogy leüljenek tanulni, magolni. Főleg munka után. Szerintem nehéz úgy nekiállni valaminek, hogy nem tudod, mekkora hasznod lesz belőle később. Illetve nem is az, hogy mekkora, hanem, hogy lesz-e egyáltalán? Igaz, csakis saját magad tehetsz azért, hogy jobb legyen és megtérüljön, kamatozzon a belefektetett energia. Ez az, amit sokszor elfelejtek/elfelejtünk, vagy elodázunk egy "Majd holnap!"-pal. Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel sikerül ezt magamban és esetleg másban is tudatosítani.